Patkányirtás

Azon kívül, hogy a patkánytól az emberek nagy része undorodik, ezek a rágcsálók számos betegség terjesztői, továbbá a szőrükün magukkal hurcolt kórokozókkal megfertőzhetik ételeinket, környezetünket. Nagyon óvatos állatok, ezért kevésbé hatékony módszer ellenük a csapda vagy a gyorsan ható méreg használata, mert az első egyedek elhullása után már nem mennek a közelébe. A modern véralvadásgátló készítmények a megfelelő hatóanyag tartalommal kizárólag szakemberek részére beszerezhetőek, ezekkel lehet hatékonyan fellépni ellenük.

Hazánkban a vándorpatkány és a házipatkány fordul elő, de mára szinte kiszorította a vándorpatkány a házi fajtársát. Nagy távolságokat képes megtenni és gyűjtögető életmódot folytat. Egy vándorpatkány évi 60-80 egyedet hoz világra, melyek már 8 hetesen ivaréretté válnak, így egy alom megfelelő körülmények között, igen rövid idő alatt elszaporodik.

A rágcsálók irtását professzionális szerekkel végezzük, zárt szerelvényekben, melyekkel megakadályozható a véletlen mérgezés. Azokon a helyeken, ahol mérgezett csalétek kihelyezése nem lehetséges csapdákat és élvebefogókat helyezünk el.

A kezelések lehetnek:

- rendszeres kezelések folyamatos garanciával

- alkalmi kezelések egyedi garanciával

A patkányokról:

A rágcsálók rendjének általános jellemzői:

Az emlősök mind fajszámban, mind egyedszámban legnagyobb rendje.
Általában kicsi vagy közepes termetűek.
Fogazatuk jellegzetes: szemfogaik nincsenek, metszőfoguk nagy, ívesen hajlított, gyökér nélküli, vagyis folyton növekvő. Zománc csak az elülső oldalukat borítja, ezért véső alakúra kopnak, állandóan élesek maradnak.
Mellső lábukon rendszerint 4, a hátulsón pedig 5 ujj található. Az érdes felületű függőleges falakon is képesek közlekedni.
Jól úsznak és a víz alatt nagy távolságokat képesek megtenni. Gyorsan futnak és nagyokat ugranak.
Többségük mindig a földfelszínen tartózkodik, mások a talajban laknak, de táplálékukat a felszínről szerzik be. Mindenevők, a növényi és az állati eredetű táplálékot egyaránt elfogyasztják, de általában a gabonaféléket részesítik előnyben.
Táplálékigényük naponta testtömegük 10%-ával megegyezik.
Sok emlőjük van, egyszerre több utódot hoznak a világra, többségük rendkívül szapora. Párosan vagy családosan élnek, egyesek pedig nagy telepeket alkotnak. Szaporodásukhoz elegendő mennyiségű táplálék és zavartalan búvóhely szükséges. Amennyiben ez biztosított, egész éven át folyamatosan szaporodnak.
Átlagos élettartamuk 1 év. Kitűnő tapintóérzékük segíti tájékozódásukat a környezetben. Fejlett hallásukkal az egyes zajokat messziről felismerik, jól megkülönböztetik, ami segítséget nyújt a veszélyhelyzetek felismerésében is. Szaglásuk kifogástalan és fontos szerepet játszik életükben, elsősorban a táplálék felkutatásában. Ízérzékelő képességük is igen jó.

A különféle környezeti feltételekhez kiválóan alkalmazkodnak és jellemző rájuk, hogy életterükhöz erősen kötődnek.
Fészküket lehetőleg úgy alakítják ki, hogy táplálkozási helyükhöz minél közelebb legyen.
Főleg éjjel aktívak, amikor táplálékot keresnek.

A vándorpatkány

Közép-ázsiai eredetű faj, a hajózással terjedt szét és vált kozmopolitává.
Európa valamennyi országában gyakori faj. Ahol megjelent, onnan jó alkalmazkodó képessége és rendkívüli szaporasága következtében kiszorította a házi patkányt.
A szabad természetben és az ember közelében egyaránt élnek populációi, ezek életmódja némiképp eltérő.
Ember által létesített környezetben előfordulnak például lakóépületekben, raktárakban, üzemcsarnokokban, kikötőkben, pályaudvarokon, állattartó telepeken, csatornahálózatban, hulladékfeldolgozó telepeken stb...
Fűtött helyen egész évben szaporodik. A nőstény 3-4 hetes vemhesség után almonként 4-10 kölyköt ellik, és ideális esetben évente 5 (de akár 8) alkalommal is.
Testtömege 200-400 g. Sprőd, barna bundája van, világosabb hasszínezettel.
A vándorpatkány mindenevő, napi táplálékszükséglete átlagosan 50-100 gramm. Ennél azonban sokkal nagyobb mennyiségű táplálékot hurcol be fészkébe. Az így összegyűjtött élelmet akkor fogyasztja el, ha valamilyen okból (pl. kedvezőtlen időjárás) fészkét nem tudja elhagyni. Gyors alapanyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt, állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell. Az éhezést és a szomjúságot igen rosszul tűri, táplálék, vagy folyadék nélkül napok alatt elpusztul. Táplálék hiányában ivadékait, vagy beteg társait is felfalja.
Védett és nyugodt körülmények között táplálkozik.

A házi patkány

A házi patkány Délkelet-Ázsia erdeiből származik és a keresztes háborúk idején, a XI-XII. században került Európába, ahol a pestis terjedésének lehetőségét teremtette meg. Európában napjainkban főleg nagyobb kikötőkben található meg.

Nincs biztos adat arról, hogy Magyarországon mikor jelent meg, de az bizonyos, hogy a vándor patkánynál korábban.

Mára a vándorpatkány Magyarországról szinte teljesen kiszorította.

A házi patkány az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban épületek padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, főleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet.

A kifejlett példányok testtömege 150-200 g.
Szőrzete leggyakrabban szürkés barna, világosabb szürke hasszínezettel, de teljesen fekete is lehet.

Mindenevő, főleg a szemes terményeket kedveli, de a vándorpatkánynál szívesebben fogyaszt gyümölcsöket is.

Domináns hím vezette csoportokban él.

A házi patkány a vándorpatkánynál kevésbé szapora. Főként március és november között szaporodik, évente 3-5 alkalommal ellik, 23-24 nap vemhesség után 7-8 utódot.

Patkányirtás

Rólunk mondták

H. Zsolti

Vajas ildikó

Sándor

Tamás